Messze jár a boldogság, a múlt vonatán Helyébe lép a magány Csend borul a lelkedre, félsz igazán Keserű sors a magány Nincs vigaszod, pedig úgy akarod Többé nincs, nincs, nincs aki vár Holt sivatag őrzi álmaidat Hova nem jutsz el soha már Nem mehetsz be többé már a fény kapuján Utadba áll a magány Minden régi szép emlék oly halovány Fátyolt von rá a magány Nincs vigaszod, pedig úgy akarod Többé nincs, nincs, nincs aki vár Holt sivatag őrzi álmaidat Hova nem jutsz el soha már Nincs vigaszod, pedig úgy akarod Többé nincs, nincs, nincs aki vár Holt sivatag őrzi álmaidat Hova nem jutsz el soha már Csend borul a lelkedre, félsz igazán Keserű sors a magány