Nem teszek semmit, hagyom hogy történjen minden
Hiába van nálam pisztoly, amikor töltényem nincsen, nézz a
Dolgok mögé, nem olyan egyszerű, mint hitted
Ha elkövetsz valamit akkor szembesülni is kell
Mert a drogok városában nem fog szembetűnni Isten
Aranyközéputak melyeket elkerülni cinkes
Mégis mindig más irányba terelnek a gondolatok
Egyes helyeken nem bírok lenni máshol ottragadok, és csak
Mászok ki, engem meg eltántorít
A folyamatos dilemma az agyam még nem károsítja
De a füst is elszáll vele és akkor majd tisztán látok
Egyet haladok előre aztán kettőt visszább lépek
Rohan a világ, de lehet hogy túl lassan
Vagy csak nem jó az irány, szólna mindenki de hallgat
Teker csavar aki lát, vakulásig nyomjuk gyerekek
Láttunk mi már eleget, megyek, inkább mást keresek meg
Jó volt fent is de tudom adod a lent létet
Régóta testem része a nyomor, lelki béke
Mikor kosz az csak mert ezt tanultad és ez az élet
Ebből én kimaradok, köszönöm többet nem kérek
Vágod elég, kicsikét megpihenek vár a családi ebéd
Van még remény, csonkaként születtem végül meg sok lett a kevés
Ezért megyek fejjel a falnak túl sok lesz tesike ez
Verekedek, török, zúzok, mindent is a gecibe
Ne maradjunk, pusztítok, de leginkább magamat
Végén nem lesz akarat ledönteni majd a fő falakat, ay
Minden érem összes oldalát már megvizsgáltam
Nem lettem okosabb, énem eltűnt már a picsába
Vígasztal, de valamiért nem nyugtat a csár
Tegnapot, a holnapként, úgy élem meg akár a mát
Aranyközépút
Merül az akku
Valld, hogy felgyújt
Minden de ha jó, marad
Tegnap megcsaltam a csajom
Holnap megkérem a kezét
Nem kellenek a ribancok, jutott nekem 5 feleség
Már megint zaklat anyám
Miért nem keresett egy hónapja
Elfogyott a kaja
Évekkel ezelőtt még koplaltam
Nem tudom hol van apám, sosem láttam, sosem keresett
De volt ki pótolja és férfiként felnevelt, szeretett
Mindent megadtál már elejétől fogva
Egy velejétől romlott gyerek szemetét elhordta
Bele égetted a múltamba a jövő képem
Megtanítottad hogyan hugyozhatok szembe széllel
Ki sem mozdulok ha komfortos, mert nem remélek
Gyenge lélek, de félek egyszer tetten érnek
Tavalyi haragom sötét akár a múltam,
Mert az utca összes cucca az útamat mélybe húzta
Bánom de nem keresem már a kiútat
Bocsánatot hiába kérek, a végére elvisz a pirula
Stabilan stagnálok, felfelé és előre
Céltudatosan megyek, ha nem enyém nem kell belőle
Még van mit tanuljak, tudom a több kényelem megöl,
De nincs iránytűm, mert az aranyközépút lesz majd belőve
Arany közép út, ay
Magam felé húz, ay
Arany közép út, ay
Magam felé húz, ay