Érzem, hogy nem kell itt lennem Érzem, hogy máshol van helyem Érzem, hogy még is itt vagy Én velem Tudom, hogy éled az életed Látom, hogy még is hagysz helyet A világ peremén állunk Mindketten Szél jár az erdőben Vészmadár a lelkemben Tudom, hogy meddig ér a vidék Szép álmok, gondolatok, mint Valósághű arcok kint Velem jár ez a föld Vágyak, mik eltipornak Érzem, hogy elsodornak Nincsen hová mennem, én Világtalan lettem A remény fejet hajt majd Elérem a csillagokat Nincs más út előttem Csak nyújtsd felém kezed Csak nyújtsd felém kezed Minden hang, minden éjjel Váratlan ébredéssel Felperzselt reményekkel Vár engem ez a föld Hazugságok, szép remények Rám találnak, még sem érzek De vissza rántasz a mélyből Csak árnyék maradok a sötétből Nem emlékszik rám senki sem Átfúj a szellő szívemen De vissza rántasz a mélyből Csak árnyék maradok a sötétből Várom, hogy erősebb legyek Várom, hogy érted mehessek Várom, hogy ki nyíljon minden Útvesztő Minden hang majd elkísér Én nem hallom őket Minden élet hazatér Én elengedem mindet Minden hang, minden éjjel Váratlan ébredéssel Felperzselt reményekkel Vár engem ez a föld Hazugságok, szép remények Rám találnak, még sem érzek De vissza rántasz a mélyből Csak árnyék maradok a sötétből Nem emlékszik rám senki sem Átfúj a szellő szívemen De vissza rántasz mélyből Csak árnyék maradok a sötétből