Együtt elbírjuk a súlyt Előttünk hosszú még az út Többé már nem kísért a múlt A múlt elmúlt Emlékekből épült város házura most én vagyok Minden mit a szem kívánhat, kérdés nélkül itt hagyok Karóval jöttem nem virággal Tudod ez miért is nagydolog Az egyik igaz, mert nagyon fáj A másik meg már túlcsorog Az ízetlen jajszó soha nem neked forog Az élet egy árnykép és ezt hordozod A szívemben van hely, hogyha te is akarod Építsd velem fel az új otthonod Együtt elbírjuk a súlyt Előttünk hosszú még az út Többé már nem kísért a múlt A múlt elmúlt Együtt elbírjuk a súlyt Előttünk hosszú még az út Többé már nem kísért a múlt A múlt elmúlt Két szemedben ott a tűz Mi engem mindig hozzád fűz Vállalom a terhedet Csak láss bennem is egy gyermeket Ki ott lesz, ha kell, csak ne rontsd el Ő, aki mindig megbocsájt Én más vagyok, de egy az út a mennybe ott a túlon át Engem túlléphetsz Nincsen semmi fogadás Reggel háromszor nem lesz kukorékolás A szívemben van hely Erős ott a dobogás Érted élek és nem lesz kifogás Együtt elbírjuk a súlyt Előttünk hosszú még az út Többé már nem kísért a múlt A múlt elmúlt Együtt elbírjuk a súlyt Előttünk hosszú még az út Többé már nem kísért a múlt A múlt elmúlt Az arcom nézd meg milyen szép Eső mossa nagyon rég A tengerünkön tükörkép Merülten nézzük a hajnali fényt Mint egy Picasso festményt A képzelet tengerén Együtt elbírjuk a súlyt Előttünk hosszú még az út Többé már nem kísért a múlt A múlt elmúlt Együtt elbírjuk a súlyt Előttünk hosszú még az út Többé már nem kísért a múlt A múlt elmúlt