Tegnapelőtt felkeltem és azt hittem, hogy álom
Valójában pont olyan, mint aminek látom
Látom a bűnt, látom a rosszat
Látom a hazugságot és látom, ami bosszant
Bosszant, mert megbíztam benned, hogy jó lesz
Magadhoz öleltél, mert félsz úgyis bók lesz
Minden szavad, minden nevetésed
Más karjában írsz, miközben megígérted
Hogy a csönd az most nagy úr, kellesz, de vadul
Nem beszélünk egymással és a hitem tanul
Múltunk az nincs, nem lesz szép a vége
Menekülj most tőlem és egyet megígérek
Nem fogom elfeledni azt, aki te voltál
Minden egyes pillanatod belém égett foszlány
Sok van belőle, de nem látom a végét
Sajnálom, de szégyellem, hogy csalódtam, de békét
Miért is bíztam rád életem titkát?
Miért is képzelném, hogy ő lesz, aki rám vár?
Miért is hittem mást? Üres úton járok, lásd
Miért is képzelnéd, hogy én leszek, ki ott vár
Telnek a napok és csakis arra gondolok
Miért volt ez jó neked, hogyha úgyis ott hagyod?
Ott hagyod a sárban, ott hagyod, hogy ázzon
Az érzés, mi bennünk volt már nem az én világom
Szánalom, mit érzek, de magamban eltitkolom
Hogy lehettem több hónapon át ilyen bolond?
Olyan, mint egy bohóc, aki ott volt, hogyha kérted
Lehetett használni, tudom, mindig jó az érdek
Miért alszol, miért alszol?
Mikor engem ver a zaj és úgy karmol
Miért kell még egy érintés?
Mikor te az ébresztődre felkelsz, én
Fázok, nézel hidegen
És ha nincsen senki, ott állok a peremen
Várok, hogy valami legyen
De ha semmi nem lesz, akkor
Miért is bíztam rád életem titkát?
Miért is képzelném, hogy ő lesz, aki rám vár?
Miért is hittem mást? Üres úton járok, lásd
Miért is képzelnéd, hogy én leszek, ki ott vár
Miért is bíztam rád életem titkát?
Miért is képzelném, hogy ő lesz, aki rám vár?
Miért is hittem mást? Üres úton járok, lásd
Miért is képzelnéd, hogy én leszek, ki átvág
Ta-ra-ra-ra-ra
Ta-ra-ra-ra-ra
Én leszek, ki átvág
Ta-ra-ra-ra-ra
Ta-ra-ra-ra-ra
Én leszek, ki rád vár