Nem akarok beszélni, ha kiengedem, jobban fáj
Szétszakad a testem már
Nem engedem, hogy sírni láss!
Ne kapcsolj lámpát!
Lámpafénynél alszanak a gyávák
Sötétben majd biztosan nem látják
Hogy telesírod éjszaka a párnát
Tudom jól, hogy ki vagyok
Kifele meg egészen mást mutatok
Válaszokat én inkább nem kutatok
Ha belemegyek, csak lefele zuhanok
Bíztam benned, azt hittem, hogy maradsz, de itt hagytál-ál-ál
Nem akarok beszélni, ha kiengedem, jobban fáj
Szétszakad a testem már
Nem engedem, hogy sírni láss!
Ha becsukom a szememet, csak téged látlak, minden más
Már egy másik úton jársz
Vissza többé nem találsz
Soha többé
Semmi nem lesz olyan, mint régen
Sötét szobában a képeidet nézem
Összetörtem, elveszett egy részem (elveszett egy részem)
Tudom jól, hogy ki vagyok
Minden emlék kitép belőlem egy darabot
Túl sokszor túl sok mindenen agyalok
Szakadékban vagyok, ott is maradok
Bíztam benned, azt hittem, hogy maradsz, de itt hagytál-ál-ál
Nem akarok beszélni, ha kiengedem, jobban fáj
Szétszakad a testem már
Nem engedem, hogy sírni láss!
Ha becsukom a szememet, csak téged látlak, minden más
Már egy másik úton jársz
Vissza többé nem találsz
Nem akarok beszélni, ha kiengedem, jobban fáj
Szétszakad a testem már
Nem engedem, hogy sírni láss!
Ha becsukom a szememet, csak téged látlak, minden más
Már egy másik úton jársz
Vissza többé nem találsz
Már nem találsz
Már nem találsz
Már nem találsz