(215B)
Néha kell, hogy sírni lásson
Essek túl változáson, saját boldogságom lássam máson
Néha kell egy tiszta vászon, hogy arra visszamásszon
Minden emlék, mi könnyeim issza párszor
Száz szó, mint egy, néha fejtegettem magamba'
Már oly mindegy, néha szét vagyok ettől szakadva
A szavak nagyok, de úgy érzem, szabad vagyok
Nélküled, mégis émelyít, ha megcsap az illatod
Néha ki kell ebből szakadni, a helyzeten csak szakadni
Szeretni a világot, okot adni
Hogy senki ne tudjon elfogadni
Fogadni az idővel, hogy nem fogod az orrod lógatni
De néha nem ilyen könnyű
Néha túl messze visz el a szél (a lelkem megfagy)
Néha minden szörnyű
Olyankor szeretném, hogy ott legyél (de te nem vagy)
Ki mint veti, úgy aratja
Ki megteszi, ha úgy akarja
Ki ad, veszít, de mindig kapja
Ki-ki, hogy kivan, de mi van, ha minden úgy van jól, ahogy van?
Ki mint veti, úgy aratja
Ki megteszi, ha úgy akarja
Ki ad, veszít, de mindig kapja
Ki-ki, hogy kivan, de mi van, ha minden úgy van jól?
Néha kell, nevetni lásson
Ezernyi társ a szívben, a megpróbáltatások
Már sokszor juttatták eszembe, hogy ez egy más kor
Miért velem, miért itt, miért nem máskor?
Néha kell egy meleg éjjel a sok hideg nap között
Szüntelen csak azt keresed, hogy itt mihez van közöd
De hiába, mert beléd a ridegség költözött
Lehajtod a fejed, és a közöny fölköszönt (szevasz!)
Néha ki kell ebből szakadni, a helyzeten csak szakadni
Szeretni a világot, okot adni
Hogy senki ne tudjon elfogadni
Fogadni az idővel, hogy folytatod, amíg neked is fog adni
De néha nem ilyen könnyű
Néha túl messze visz el a szél (a lelkem megfagy)
Néha minden szörnyű
És mindenki össze-vissza beszél (a testem elhagy)
Ki mint veti, úgy aratja
Ki megteszi, ha úgy akarja
Ki ad, veszít, de mindig kapja
Ki-ki, hogy kivan, de mi van, ha minden úgy van jól, ahogy van?
Ki mint veti, úgy aratja
Ki megteszi, ha úgy akarja
Ki ad, veszít, de mindig kapja
Ki-ki, hogy kivan, de mi van, ha minden úgy van jól?
(Laza Laca, Dagadu)