(És mi van, ha magasabb inteligenciák
Minket alkottak meg, úgy, hogy belénk rejtették az üzenetüket
És azt nekünk magunkban kell elolvasni
És ez a "Gnothi seauton"
Hogy minden korszak minden filozófusa, gondolkodója, azt mondja
"Ismerd meg önmagadat")
Előbb a saját portádon legyen rend, csak aztán kötekedhetsz
Csak aztán nem akarsz már kötekedni, igazam van?
Ha rendbe' lettél magaddal, úgy ment el, ahogy jött a kecmec
Ecc, pecc, kimehetsz (érzem, milyen híg a szakma)
De, ha magamat emelem, emelem vele a lécet
Te, ha ellene mész, eltemet, haver, a léted
Meggyőzheted magad, mer' előtted hever a vétked
Nem érzékeled, de nézd meg, mögötted kamera lépked
Úgy hívom, karma, itt és most újra nyit a Delphoi jósda
A szó, mint a sakál, úgy vonyít ma
"Gnothi seauton" ez áll mindig a kapun
Ismerd meg önmagad, mi nem csak úgy adunk, ha kapunk
Magasabb intelligenciák, úgy alkottak meg minket
Hogy ugyanaz dal szól, csak új a kotta
A testét nem, csak a nyomát ütheted bottal
Te is sokkal jobban vagy egy beléd ültetett bókkal
(Ez a valami a Földön nagyon furcsa kísérleti színpad
Annak vagy a szereplője te is, én is, ő is
De vannak rendezőink
Vannak, olyan íróink és rendezőink, akik jobban tudják
Hallgatni kell rájuk és súgókra, és néha nagyon jókat súgnak)
A kísérleti színpadon játszunk, te is meg én is
Az áldozati szinttől eljutunk a beismerésig
Egy kis pozitívum, ha depis, de mégis
Úgy gondolkodik, hogy az élete meg ez is elég sík
Leszek a rendező, az író, hogyha figyelsz rám
Nekem most már minden kimondott szóra ügyel szám
Budapest a gép, a 13-as szám a szerszám
Dolgozom, és nem drogozom már, mer' engem a szer szán
A tudás benned van, nem CD-n és kazettán
Baljós tesám üti az MPC-t, bevéd a szektám
Körbeüljük a tüzet, a kép így adekvát
Közbe' betelik a füzet, az üzenet ma megvált
Engem is és téged is, ha szerencséd van, mármint
Véletlen esemény nincs, mert egybefügg már mind
Akkor jó, ha aki belül ül benned, az áll kint
De a negatív elől védekezz várként