Ha már nincs, majd akkor hiányzik jobban
Mikor a szív megdobban, és tudom, mennyi mindent el nem mondtam még
Amit akartam, miért nem fejeztem ki jobban magam?
Sokkal mélyebb beszélgetéseket folytatnék
De már késő, már nem vagy itt, és nem tudom, hogy hallod-e, hogy hiányzol
Érzem, nélküled megbukom az életben
Mert rájöttem mennyire igazságtalan
Nem ragyog a szemem már, és minden vigasz tárgytalan
De igaz táptalaj a szeretet
Mit örökre magammal viszek belőled, minden nap akkor török le
Mikor felkelek és rájövök, nem álmodtam
Így pörög le az élet, keserű könnyeket törlök le
A saját arcomról, de tudom ezt nem akarnád
Marcangol a fájdalom, belém mélyeszti a karmát
Ha már nincs, majd akkor hiányzik jobban
Örökké szeret fiad, mint mindig mondtam
Kicsit furcsa minden, és nagyon nincsen kedvem már semmihez
Hosszú útra vitt el az élet, sosem hittem volna, hogy ennyi lesz
Kicsit furcsa minden, és nagyon nincsen kedvem már semmihez
Hosszú útra vitt el az élet, sosem hittem volna, hogy ennyi lesz
Ha már nincs velem az illatod is mindig az agyamban marad
Most először nem várom anya a nyamvadt nyarat
Nélküled minden üres, azt mondják az idő majd segít
Ha belassítok, de nem tudok, amíg ő hajt (amíg ő hajt)
Megyek a lakásodba, de nem vár már a mosolyod
Csak egy képen, mit ha nézek besajog a szívem (áh)
Nincs mit szépíteni ezen
Bárcsak még egyszer közvetlenül érintenéd a kezem
Teszek arról, büszke legyél továbbra is rám
Nézd, hogyan pipálok mindent ki a listán
Gyönyörű szívedben nem örökké karistol
Te megtanítottad, hogy irtózzak a hamistól
Ha már nincs velem ki adta nekem az életet
Az asztalra valamit a szívem azért letett
Tudom, hiszem találkozunk, körforgás a végtelen
Örökké szeretlek Édesanyám, ég veled!
Kicsit furcsa minden, és nagyon nincsen kedvem már semmihez
Hosszú útra vitt el az élet, sosem hittem volna, hogy ennyi lesz
Kicsit furcsa minden, és nagyon nincsen kedvem már semmihez
Hosszú útra vitt el az élet, sosem hittem volna, hogy ennyi ez