Lassan kezdenek csak menekülni a mélák
Hozzászoktak, hogy az életterük ez a mély láp
Ha csak mozgolódsz, nem haladsz tré a lábnak a sok tébláb
Fent meg nem jelentesz semmit, maximum könnyű prédát
Lassan kezdenek csak menekülni a mélák
Hozzászoktak, hogy az életterük ez a mély láp
Ha csak mozgolódsz, nem haladsz tré a lábnak a sok tébláb
Fent meg nem jelentesz semmit, maximum könnyű prédát
Ha a kormány a lejtőn nem jut eszedbe, hogy kontrázz
Nézel vissza a vadászlesre, mert onnan jól látsz
Akkor mondd már meg, meddig van kerítésből a kolbász
Egyszer hal vagy, egyszer csali, egyszer bot, de sose horgász
Üldözési mánia, story time, meg szirénák
Bár futópadon menekül a selejtes szériánk
De én unom már a szagot, nem tudtok sokáig szarni rám
Már nem akarom megvárni míg megfordul a szélirány
Nem akarok iszkolni se míg nézelődni lehetne
Ti inkább menekülnétek a képernyőnyi terekbe
Ja, itt talán biztonságban vagyunk már, sima
Mint az üldözött a barlangban, egy kardnyújtásnyira
Persze mondd csak, hogy nekünk ez az űzött szerep jutott
Belefáradsz ékes prédának lenni előbb-utóbb
De hiába hajtod a pénzt, ha magad se éred utol
A saját időd hajszolod és a sokadikat futod
Közben a nyomodban vannak, ne vacilálj két út között
Meg ne nézz sokat hátra, még a végén frontálisan ütközöl
Ne gondoldd, hogy a legrosszabb jön mindközül
Üdvözöld magad, te vagy a legkitartóbb üldöződ
Lassan kezdenek már megvakulni a némák
Égáldatban bolyonganak, mint a planéták
Így lett a játékos üldözőből üldözött
De kispadon maradt, mert az öltözőből üvöltözött
Szándékos karmaharc, elcsúszott erkölcsök
A hátraarc nem megoldás, ha a levegő fertőzött
Így tengetem napjaim ég és föld között
Elengedem az ítélkezéseimet és fölköszönt az élet
Nincs mit hajszolj itt, de tényleg
A lényeg, hogy felébredj, hogyha majd szólít a lényed
Lehet pénzed, ha üldöződ a vények
Inkább nézz be a sötétbe, és úgy közöld a fényed
Érdekes jelenség a hajsza
Az ember azt hiszi, hogy hajszála sem görbül meg a futamban
Mindenkit hajt a saját haszna
Körpályán rohanok, a saját célom van az utamban
Mindannyiunkat kergetnek, kattog az óra
Az idő vasfoga, vicsorog lelombozó vízióra
Ez ad okot, csak megszokod, az üldözött szerepét
Tolod a szekered, én a sátorfám szedem, épp
Tábort verhetnék a világ bármely szegletén
A gondolat tart csak itt, hogy szabályokat szegjek még
Szó sincs intim viszonyról, afféle affér
Hogy amit magammal hoztam pont még a világba fér
Írom a levelem a menekülés közepette
Ez inkább forgatókönyv
Attól függően, hogy ki működik közre benne
Ha nem hittem volna közhelyeknek a stáblista összemenne
Búcsúlevelem a menekülés közepette
Inkább forgatókönyv
Inkább forgatókönyv
Búcsúlevelem a menekülés közepette
Az üldözőmnek üzenem
Az üldözőmnek üzenem
Az üldözőmnek üzenem
Az üldözőmnek üzenem