Úgy érzem, nem jön rám az álom
Elfutnék, de sajnos nincs hová
Úgy érzem, nem az én világom
De mindig mennem kell tovább
Újabb nap, egy újabb hideg reggel
Elegem van, nem bírom már idegekkel
Körbe vesz engem a sok idegen fej
Idegen emberekkel, egy idegen hely
Elmenekülnék
Már nem érzem magamat remekül rég
Egyre többet csábít az egyedüllét
Tudom, úgysem aludnék még, ha lefeküdnék
És egyre inkább idegen nekem a város
Tele van az egész utca, közben magányos
Éjjelente hallom, ahogy hívogat magához
Mégis egyre kevésbé hasonlít a hazámhoz
Lerántanak idegen alakok
Pedig most át kéne mennem itt, de elakadok
De erre megy az utam éppen most, és ez az az ok
Amiért bent ragadok akkor is, ha nem akarok
Úgy érzem, nem jön rám az álom
Elfutnék, de sajnos nincs hová
Úgy érzem, nem az én világom
De mindig mennem kell tovább
Mindig éreztem, hogy eljön a nap
Amikor elegem lesz belőle, és beüt a krach
Sok a span, aki nem ad, de előkerül, ha kap
Én lemerülök, legyen helyettem, ki felül marad
Mindig új arcok, mindig új formák
Aki jobb náluk, azt egyből kigúnyolják
Elhittem, hogy segítenek, hiszen úgy mondták
De mikor zuhantam, a kezük nem nyújtották
Nem tudok elszökni, nem is mernék
Úgy érzem, mintha senkit nem ismernék
Mindegyik utálna itt, bármit is tennék
Nem is vagyok már nekik más, csak egy termék
De hát ilyen ez a szakma
Berántja az embert, mielőtt észbe kapna
Így lettem én is az idegenek rabja
Üzenem a régi énemnek, ez egy csapda
Úgy érzem, nem jön rám az álom
Elfutnék, de sajnos nincs hová
Úgy érzem, nem az én világom
De mindig mennem kell tovább
Hogy tudnék így elmenni?