Én mondtam neked hogy ne
Ne gyere velem
Mert hosszú ez az út
De te nem hallgattál rám
És most minden emlék bánt
De már nincsen vissza út
Miattad fel adnám
Ezt az egészet ha tudnám
De ez az életem a munkám
Minden hétvégén megindultam az éjszakába
Legyen lóvé ameddig te otthon békésen aludtál
Az egészet fel adnám
Mert fáradt vagyok és unom
Unom hogy mindenki kétszínű ezen az úton Már nem olyan mint régen
Tudom hogy ha térden lennék te lennél
Az egyetlen aki a kezed nyújtja értem
De meg kell tudnom mire vagyok képes, mennyit értem
El ameddig éltem én nem élhetek érted
Azt mondod hogy érted miközben a
Szemeddel azt kérdezed
Hogy mért nem mondhatom le a hétvégéket Az egészet
Fel adnám mindig ezt mondom mégis kisétálok az ajtón
De soha nem felejtem azt amit adtál
Végig kell járnom az utamat hogy egy szép
Napn vissza térhessek majd hozzád
Én mondtam neked hogy ne
Ne gyere velem
Mert hosszú ez az út
De te nem hallgattál rám
És most minden emék bánt
De már nincsen vissza út
Velem nem könnyű de nem is ígértem
Meg Tizen éves korom óta éjszakába mentem
A zene ami marad vele soha nem lesz harag
Ezzel dőltek le a falak igaz minden egyes szavam
Hogy ha ez nem lenne rosz irányba mennék
Csordulhatna könycsepp egy kis zárkába bent lennék
Nem szüledtem másra csak a roszra
Lelkemen a gyerekkori szarságoknak foltja
Sok mindent buktam de annál többet kaptam
Túl sok volt a fars így inkább egyedül maradtam
Hogyha választ adnék meg ezerszer meg járnám
Étlen szomjan az új demóm alapjára nyomnám mint régen
Egy utca gyerekmaradok velem van aki velem
A többit mára leszarom ne fájdítsák a fejem
Hogy ha majd egyszer innen lépek
Csak egy mikrofont kérek úgy tegyetek a mélybe
Én mondtam neked hogy ne
Ne gyere velem
Mert hosszú ez az út
De te nem hallgattál rám
És most minden emlék bánt
De már nincsen vissza út
Ellenszenvesek neked a spanjaim
Ellenszenvesek a napok amikor fellépni vagyok szerelmünk lapjain
Lassan már semmi nincsen szinte
üres Mára már jeges lett ami régen tüzes
Meg tudnád folytani a nőket akik irnak
Ezzel csak teret adsz a kínnak
Ahelyett inkább örülnél annak hogy egyre többen bírnak
És hogy a dalainkra sírnak
Azt hiszi mindenki hogy mekkora nagy rajság
A habi sztárság de mindegyikünk lelkében a vállság
Ami már sokszor bírhatatlan
Ezért most elmondom hogy lássák
A sikernek ára van igaz határtalan
De még nem tudni hogy mi az ami hátra
Van Ezért csak előre megyek amíg birok
És még vagy 100 ajtót legalább én kinyitok
Én mondtam neked hogy ne
Ne gyere velem
Mert hosszú ez az út
De te nem hallgattál rám
És most minden emlék bánt
De már nincsen vissza út