Úgy villannak át a jég hideg álmok Újvár kapuját fájó szívvel hagytuk el, Zakatolt a vonat korhadt talpfákon, Dnyeper partjain talált rám a reggel, Szent Anna napján első tűz vonalban, Holdvilágos éjszakán étlen szomjan, Kúsztunk a hóban lánctalpas nyomban Reszketett testünk a mínusz negyven fokban, Jégvirág nyílik ablakán Elment már régen messze jár Várja őt vissza folyó rét, Küzd csak küzd az életért Dörrent az ágyú és a kardok fémes hangja Úgy csaptak le akár Isten haragja Átfagyott gúnyám hordom több napja A fáradtság jelét véres szemem kopogja Gondolatban otthon lépked a lábam, Minden éjjel arra kérem én a teremtőt, Már-már csak ez volt az egyetlen vágyam, Távolból látni már a templom tetőt,