Emlékszem fekete ingben voltam az nap
A sárguló levelek arcomba hulltak
Nem járt már egyetlen lélek sem a Tiszán
Ez volt pontosan szeptember huszadikán
És ha lehull egy levél
A családfa még tovább él
Csak kínok között áll
Már örökre tovább
Így lettek szomorúk a fűzfák szeptember huszadikán
Majd ha újra virágzik, az avarból táplálkozik
Elmúlik minden tavasz, a Tisza vizet áraszt
S én elmondom, hogy te voltál a virágom
Nem téphetnek le soha, szíved eső gondozza
Ha télen elmész örökre hiányzol
Árnyékos fűzfák tövén, a Tisza legszebb ölén
Kísérlek téged utolsó utadra
Ennyi az élet maga, tavasszal nyílik újra
S én elmondom hogy te leszel a virágom
♪
Emlékszem fehér ingben voltam az nap
A családfákon új rügyek pattantak
Elleptek minden szegletet a Tiszán
Ez volt pontosan Március huszadikán
És kihajt egy új élet
Tele hittel-reménnyel
És megtöri a csendet
Értelmet ad az életnek
Ezért virágzik ki a táj Március huszadikán
És nekem te nyíltál, s majd most én hullok le tán
Elmúlik minden tavasz, a Tisza vizet áraszt
S én elmondom, hogy te voltál a virágom
Nem téphetnek le soha, szíved eső gondozza
Ha télen elmész örökre hiányzol
Árnyékos fűzfák tövén, a Tisza legszebb ölén
Kísérlek téged utolsó utadra
Ennyi az élet maga, tavasszal nyílik újra
S én elmondom hogy te leszel a virágom
♪
Elmúlik minden tavasz, a Tisza vizet áraszt
S én elmondom, hogy te voltál a virágom
Nem téphetnek le soha, szíved eső gondozza
Ha télen elmész örökre hiányzol
Árnyékos fűzfák tövén, a Tisza legszebb ölén
Kísérlek téged utolsó utadra
Ennyi az élet maga, tavasszal nyílik újra
S én elmondom hogy te leszel a virágom