Akárhogy intek, nem felejt
Holt vidék és képzelet.
Csattogó láncot nyakamba vágja,
Nyitott szívvel felkínálja.
♪
Kongó üres fáklyákkal
Világított világ fájlal,
Percenként szórt vándorremény
Hozzád köti télnek szelét.
♪
Mocsárból főtt szenvedélyek, láz vagy fűtött álom,
Szürkületi vesszőfutás, végtelen sorát járod.
♪
Mindig szeretve kérsz, mindig ölelőn vágysz
Testnél nagyobb étkű, elborító gyász.
Tőből tépte belőlem, otthonunk felélve
Szívem fogát, vörösen fénylő szád.
♪
Otthonunk az ősz,
Ágyunkban a tél,
Karjaimban félsz,
Kiolvadva élsz.
Поcмотреть все песни артиста
Sanatçının diğer albümleri