Lefolyt hűvös szellő, Színtelen az erdő. Könnyen bámulsz, olvadva sírsz Virító ínséggel sem bírsz. A fülből távozó ének Bőszen súgja álmát az égnek, Harsányan feltörő téboly Fogat tépő büntetéskor Téged taszít a mélybe. ♪ Akaratlan térdre borult mennyei átok, Szirmaimat könnyes földbe ásod. ♪ Kínban rohad, alakra vágyik, fejvesztve csókot áhít És üti az óra búgó hangját, a sötétség magához csábít. Kinő a szárnyaim helyett a keserűség, mely életet fedhet. Kinő a szárnyaim helyett a keserűség, mely életet fedhet.