Halk lépés mely lekoppan az árva Földek peremén, Zúgolódva és zajongva várja Csókok vörösét. Fekete szívek omlós tetején Virágoztál mint múló tünemény, Megírtad a gondtalan dalokat Csupaszon húztál égig falakat. Mint hitegető, sérült barát Bennem neveled gúnynak súlyát. Idehoztál, mert dől a zápor Haza vágyom a gondtalan mámor Reménykeltő csokrai elől. ♪ A lelked a gátam Melyet lobogó énnel találtam És bezártam üres katlanom Száz virágzó alkonyon. ♪ Látható és tapintható gondolatokkal feszültünk egymásnak. Mindun Talan küzdöttünk, de A pillanat apró töredéke alatt megváltoztunk, többet Nem beszéltünk, p Ercek vagy évekig folytak a könnyek és Történetünk utolsó dalát nyögte a kiolthatatlan vakító fény. ♪ Élet, könyörögve kérlek, hogy fújd a szellőt mely szépít, Én élek, míg ifjú szívem illatmámor tépi.