200 üvegszilánk
Kortyoltam még párat, így érzéstelenített gondolattal
Basztam földhöz az üveget, a közkedveltség ma sincs rám hatással
Szúrás a tenyeremben, csak eddig mással voltam elfoglalva
A vörös patak az alkaromról csorog az aszfaltra
♪
200 üvegszilánk
Ami megtöri a felém hajló lámpák pislogását
Mosolyra húzott ajkakkal fogadom a kelő nap csillogását
Ha bárki látna, megbámulna, de ez ma sem vált semmit
Más a sorsom, talán majd én leszek, aki néhány szempárt felnyit
Csak egy szilánk a tenyeremben, belém fúródott mélyen
Elviselhető, de kellemetlen, nem enyhül a felismerésben
Mert magamat látom benne, mindent elnyom a nevetésem
Hogy én vagyok a szilánk a világ tenyerében
Leszek majd daganat a világ tüdejében
Leszek a mentő, ki nem ér ki idejében
A megakadt szálka, az építőkocka
A talpak alatt, nem leszek vétlen
A hangom hallatom (aye, aye)
A lábnynomom itt hagyom (aye, aye)
Falakra írom (aye, aye)
Nem leszek tétlen
Csak egy szilánk a tenyeremben, belém fúródott mélyen
Elviselhető, de kellemetlen, nem enyhül a felismerésben
Mert magamat látom benne, mindent elnyom a nevetésem
Hogy én vagyok az szilánk a világ tenyerében
♪
Csak egy szilánk a tenyeremben, belém fúródott mélyen
Elviselhető, de kellemetlen, nem enyhül a felismerésben
Mert magamat látom benne, mindent elnyom a nevetésem
Hogy én vagyok a szilánk a világ tenyerében