Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép
De még ezzel nem tettetek sokat
Akasszátok föl a királyokat!
♪
Kaszálhatd a fűt világvégeig
Holnap kinő az, ha ma lenyesik
Tördelheted le a fa lombjait
Idő jártával ujra kivirít
Tövestül kell kitépni azokat
Akasszátok föl a királyokat!
♪
Vagy nem tanúltad még meg, oh világ
Gyülölni méltóképen a királyt?
Oh, hogyha szétönthetném köztetek
Azt a szilaj veszett gyülöletet
Mitől keblem, mint a tenger, dagad!
Akasszátok föl a királyokat!
Szivöknek minden porcikája rosz
Már anyja méhéből gazságot hoz
Vétek, gyalázat teljes élete
Szemétől a levegő fekete
S megromlik a föld, melyben elrohad
Akasszátok föl a királyokat!
Ezerfelé bús harcmező a hon
Arat rajt a halál irtóztatón
Itt egy falu, amott egy város ég
Százezerek jajától zúg a lég
S halál, rablás mind a király miatt
Akasszátok föl a királyokat!
Hiába ömlik, hősök, véretek
Ha a koronát el nem töritek
Fejét a szörny ismét fölemeli
S akkor megint elől kell kezdeni
Hiába lenne ennyi áldozat?
Akasszátok föl a királyokat!
Mindenkinek barátság, kegyelem
Csak a királyoknak nem, sohasem!
Lantom s kardom kezembül eldobom
A hóhérságot majd én folytatom
Ha kívülem rá ember nem akad
Akasszátok föl a királyokat!
Akasszátok föl a királyokat!
Akasszátok föl a királyokat!
Ha kívülem rá ember nem akad
Akasszátok föl
A királyokat!