Csak egy falevél vagyok a viharban
Melyet szárított Nap és áztatott eső
Kérlek emelj fel,
Szoríts magadhoz
Míg nem lesz túl késő
Míg el nem ragad egy fuvallat
Míg el nem jön egy új nap
Nem kérek már semmi mást
Csak, hogy a karodban legyek újra utoljára
Elengedlek téged
Szakadtan, megsárgulva tovább lépek
Mert a Nap már virrad
És belőled eltűnik minden pillanat
A fájdalom, az árulás, a reménytelenség
Mindent, amit én okoztam a semmibe vész
De ma éjjel temesd belém
Minden titkodat temesd belém ó kérlek
ó kérlek
ó kérlek
A gyűlölet hozott minket össze és szakított szerteszét
Mikor az ágyban fekve vártuk a világvégét,
A világ végén
Hol voltál, mikor mondtam:
Ne engedj el!
És hol voltam, mikor mondtad:
Tényleg ne menj el!
Csak egy esőcsepp vagyok a viharban
Mely zuhan
és céltalan
Kérlek felejts el,
Taszíts magadtól
Míg nem lesz túl késő
Míg el nem ragad egy fuvallat
Míg el nem jön egy új nap
Nem kérek már semmi mást
Csak, hogy elengedj engem újra
Legyen vége
Elengedlek téged,
De bárcsak maradhatnék még
Legyen vége, mikor ajkunk összeér
Fél tőlem a saját árnyékom
Mert nem tudja, mit fogok tenni
Emiatt nem is tudok már a tükörbe nézni
A gyűlölet hozott minket össze és szakított szerteszét
Mikor az ágyban fekve vártuk a világvégét,
A világ végén
Hol voltál, mikor mondtam:
Ne engedj el!
És hol voltam, mikor mondtad:
Tényleg ne menj el!
A torkom üvölteném véresre
De mégsincs semmi értelme
Mert csak a süket füledre talál a vallomásom
A szíveddel együtt törtem össze a sajátom
A tudathasadás peremén,
Felejtést ne remélj
Szellemi hanyatlás,
Ez vagyok én
Az utóirathoz írnám nevem,
De már nem is emlékszem
De te minden nap eszembe jutsz
A pokolban találkozunk,
Hiába futsz
Kurva életbe