Fuss, fuss, te sorsüldözött
Rohanj míg bírja a lábad
Mert a hajnal vérbe öltözött
Soha nem lesz vége a mának
Már unod, de csak most kezdődött
Végtelen órák sorai várnak
Csörgő csontjaim csak egy kényelmes koporsót kívánnak
Nem kísérnek hangos barátok
A hangok jönnek velem szemben
A hosszúra nyúló sikátoron, ahol minden macskakő csak felnyög
Ahogy rálépek és fújva törnek belőlük elő az emlékek
Amik meg sem történtek
Amik meg sem történtek
Nézd ő milyen büszke frissen szerzett sebeire
Nekünk pedig lepel alá kell bújnunk, hogy valahogy eltakarjuk
Nézd ő milyen büszke frissen szerzett sebeire
Nekünk pedig lepel alá kell bújnunk, hogy valahogy eltakarjuk
És anyajegyek után kutatva árva hegeket találunk
Amik csak úgy megjelentek
Pedig senki nem bántott még minket
De üveges szívünk így is összeroppan
Egy tollpihe alatt elrejtjük a darabokat, mikor egymást elhagyjuk
Két állomás közt az idő ólomszárnyakon repül majd
És örökkévalóságok találkoznak
A mocskos ablakok ködös visszaverődésében
Majd szempillányi megrettenés után újra csak
Újra csak bámulok
Csak bámulok a semmibe
Fuss, fuss, te sorsüldözött
Rohanj míg bírja a lábad
Mert a hajnal vérbe öltözött
Soha nem lesz vége a mának
Már unod, de csak most kezdődött
Végtelen órák sorai várnak
Csörgő csontjaim
Mikor rájövünk, hogy nincs aki megmentsen
Egy szédülésre sem állhatunk meg
Mert előttünk minden lámpa zöldre vált
Így hát menni muszáj
Mert menni muszáj
Muszáj, muszáj, mert menni muszáj
Mert menni muszáj
Muszáj, muszáj, mert menni muszáj
Muszáj, muszáj, mert menni muszáj
Muszáj, muszáj, mert menni muszáj
Muszáj, muszáj, mert menni muszáj
Muszáj, muszáj, mert menni muszáj
Mert menni muszáj
Mert menni muszáj
Muszáj, muszáj, mert menni muszáj
Muszáj, muszáj, mert menni muszáj