Nagyon unom már, hogy minden héten Vörösre festi a járda a térdem Mert minden fájó gondolatom Üres poharak mélyére kell elzárnom Üres poharak Üres kilátások Beteg, hamis tettekkel a jövőmnek aláások De hiába kopogtatsz üveges tekintetem ablakán Úgysem változom meg, nem hallgatok rád Mert cserepes ajkaimról leperegnek Leperegnek a józan gondolatok Nagyon unom már, hogy minden héten Szédülten ülök a járdaszegélyen És minden éjjelem megismétlem Nagyon unom már, hogy minden héten Vörösre festi a járda a térdem Mert minden fájó gondolatom Törött szilánkok között kell megtalálnom Ha lángolna a világ, én már azt sem venném észre Várhatom én a pillanatot, hogy mikor kerülök képbe Mert az égbolton a fekete csillagok Semmire sem vetnek fényt Nem találom utamat És nem találom a reményt Nem találom a reményt Őrizd meg az utolsó cseppet Mert ez lesz a végén Ami nyomorúságba taszít mindkettőnket Őrizd meg az utolsó cseppet Mert ez lesz a végén Ami nyomorúságba taszít mindkettőnket Őrizd meg az utolsó cseppet Mert ez lesz a végén Ami nyomorúságba taszít mindkettőnket Mert a végén ez lesz az utolsó csepp Őrizd meg mindkettőnket Őrizd meg mindkettőnket Mert a végén ez lesz az utolsó csepp Őrizd meg mindkettőnket Őrizd meg mindkettőnket Mert a végén a nyomorúság lesz az utolsó csepp mindkettőnknek Mert a végén a nyomorúság lesz az utolsó csepp mindkettőnknek Mindkettőnknek