A karokon, a falakon, a zsebekben Kattognak a koporsószögek Az ablakon, az udvaron, a fejemben Mindent jégvirág övez Én elkísérlek, de vissza már nem jövök veled Hiába szorítasz ez reménytelen Hiába szorítasz ez reménytelen Az illatok, a vágyálmok, a látványok Már rég nem okoznak örömet Rozsdás húzójával, tépi körmömet Éles szavakkal feni tompa bőrömet Én elkísérlek, de vissza már nem jövök veled Hiába szorítasz ez reménytelen Én elkísérhetlek, de már senki sem vagy nekem És az egyedüllétet úgyis megérdemlem Mert én mindent elengedtem Te voltál az első, aki hátat fordított mikor segítséget kértem De nem az utolsó, aki végig nézte, ahogy elvérzem Egy lépést előre Egy lépést előre Egy lépést előre Két kés a hátba Visszanéztem, de csak magamat Magamat láttam Visszanéztem Visszanéztem De csak magamat láttam De csak Magamat láttam