Tudom olyan, mint a lábadon a beton A víz ellepett régen, és valami mindig lenyom Rossz a biztos, de még félsz a bizonytalantól Gúzsba köt a tehetetlenség, ez egy pokol Kevés emlék szép, de az is megfakult A boldogságodat hajszolod hajthatatlanul Érzed, hogy valaki vár, és talán ott lehet még Minden imádat rég elfújta messze a szél Hol az élet, mire vársz már évek óta? De visszafelé nem megy az idő, ketyeg az óra És sok barátod mondta, nem hallgatsz a szóra Kérdezgetik, mikor cseréled a rosszat jóra Nekik könnyű lehet, neked lehetetlen Ez el nem ereszt, nem, ott van a fejedben Tudod, nem élheted az életed félelemben Hidd el, megtalálod majd egy másik életedben! Engem ugyanoda visz a víz Az ár, egy kéz Ahol vagy, ahol vagy Engem ugyanoda húz egy árny Én küzdenék rég De nem hagy, de nem hagy Ahol vagy, de hol vagy? Hol a vágy, ami égetve hozzád hajt? Hol van, hol van Az a szál, mi egy életre hozzád varrt? Üres szívdobogás ritmusa súgja Hogy számomra nincs maradás Talán van neki más, hogy jól vagyunk Hidd el csak másoknak képmutatás Látom, hogy nem boldog Már szeme nem csillog Még hallom, hogy halkan nekem suttog Nem akartuk, de megtörtént Az illúziónk tört szét Emlékeink hullnak szerteszét Engem ugyanoda visz a víz Az ár, egy kéz Ahol vagy, ahol vagy Engem ugyanoda húz egy árny Én küzdenék rég De nem hagy, de nem hagy