Nem kopogok az ajtón
Kereshetsz, de nem láthatsz a padlón
Ez vagyok, benne van minden apróm
Kuss van, mától kezek a tarkón
Én már nem kopogok, csak berúgom az ajtót
Ha látom nem hat a szép szó
Nincs igazság ide lent és csak az tehet rendet
A káoszban, aki méltó
Ami engem illett nem veszed el
Soha nem köthetitek meg a kezemet
Mert túl sötét volt az út ami ide vezetett
A végén csak a saját bűneimért vezeklеk
Tűzet szítok, a célt szentesíti az еszköz
De nem süllyedek le, sosem köpöm magam szemközt
Éhes patkányok várják a hanyatlásom
A csontvázaik fent porosodnak a padláson
Robban a felgyülemlett düh, eleget tűrtem
A nehéz idők vehemens jellemet szültek
Ha te nem veszed el majd elveszi más
Ez rap zene, kirekesztett minden celebimázs
A pénz nagy úr de a fajtám nem hajt fejet
Forintos emberek nyalják az alfeled
Nekem az ördög nem partnerem
Ahova tartok oda az isten sem tart velem
Dübörög a két világ közötti csatatér
Eleve buksz, hogy ha nem állsz ki az igazadért
Hatalmat akarsz pedig a tudás aranyat ér
Túl nagy a sötétség légy te magad a fény
Nem kopogok az ajtón
Kereshetsz, de nem láthatsz a padlón
Ez vagyok, benne van minden apróm
Kuss van, mától kezek a tarkón
Én már nem kopogok csak berúgom az ajtót
Ha látom nem hat a szép szó
Nincs igazság ide lent és csak az tehet rendet
A káoszban, aki méltó
Ami engem illett nem veszed el
Soha nem köthetitek meg a kezemet
Mert túl sötét volt az út ami ide vezetett
A végén csak a saját bűneimért vezeklek
Berúgom az ajtót, az élet mint egy lovat, hajtott
A cipő talpán elnyomom a blantot
Sok Júdás rovázik de közben minden frankó
Alapból nincstelenek mégis van az a bankó
Evezek, hogy meglássam a partot
Élvezem de pardont nem fogadok el sem aprót
Nem csak gázt adok a szarságokra hanem hangot
Éles a gógyi, lehet bármilyen éles a kardod (oké)
Ami engem illett nem veszed el
Megyek mint a veszedelem, nem lesz a húsom eledel
Berezel a legtöbb míg a saját klánom menetel
De ha nem bírod a magasságot, hozzánk ne gyere fel
A kezemet soha nem köthetik meg
Az évek és a táborom a tempót pörgetik fel
Amíg élek a múltamat soha nem köphetik le
A váram ajtaját míg őrzöm, nem törhetik be
Nem kopogok az ajtón
Kereshetsz, de nem láthatsz a padlón
Ez vagyok, benne van minden apróm
Kuss van, mától kezek a tarkón
Én már nem kopogok csak berúgom az ajtót
Ha látom nem hat a szép szó
Nincs igazság ide lent és csak az tehet rendet
A káoszban, aki méltó
Ami engem illett nem veszed el
Soha nem köthetitek meg a kezemet
Mert túl sötét volt az út ami ide vezetett
A végén csak a saját bűneimért vezeklek