Libera me domine, solvo a miseriae
Libera me domine, libera me die irae
Libera me domine, solvo a miseriae
Libera me domine, libera me die irae
Állj meg végre és nézd meg, hogy tényleg
Adtak-e valamit az ellopott évek!
Voltál hős, és voltál vándor
Kobalt felhők közt éji pásztor
Bűvöletben, vad förgetegben
Kerekerdő közepében
Kerested a hangod, kerested a szavakat
Ám lombjaik közt mind elakadt
Emlékek tengerén, érzem, hogy így kellett történjen
Minden, mi úgy fájt, feledni képtelen szívem
Szitáló köd az éjben, csillagok közt a fény törékeny
Képekre hull, majd földre vonul és megrezdül újra az éter
Libera me domine, solvo a miseriae
Libera me domine, libera me die irae
Libera me domine, solvo a miseriae
Libera me domine, libera me die irae
Remegett a föld és lobogott a tűz
Magma gyanánt, mint kiszáradt fűz
A máglyám tetején, a sikoltó szűz
Őrjítő hangja többé nem űz
Mert te voltál a minden, te voltál az egyetlen
Ki szavak nélkül is értette lelkem
De te sem vagy már és ihlet sincsen
Csak lepel takarta mese minden kincsem
Emlékek tengerén, érzem, hogy így kellett történjen
Minden, mi úgy fájt, feledni képtelen szívem
Szitáló köd az éjben, csillagok közt a fény törékeny
Képekre hull, majd földre vonul és megrezdül újra az éter
Libera me domine, solvo a miseriae
Libera me domine, libera me die irae
Libera me domine, solvo a miseriae
Libera me domine, libera me die irae
Libera me domine, solvo a miseriae
Libera me domine, libera me die irae