Ne késsetek harangok Siessetek csatába, Isten tornyából szálljatok A szegény föld sarába. Segíts harang dörögni, Nyelved így megmarad, Most majd ágyú dörgi el Imádságodat. Templom lett az égbolt, Csaták tere benne A szabadság oltárához ágyúk térdepelnek. Nem lesz üres a tornyod Ne félj harang, ne félj. Szívünk ott fenn dobban Egy még szebb tornyodért. Szabadság lesz a tornyod Ne félj harang, ne félj. Add hát kölcsön nyelved Dörgéssel beszélj. Úgy élünk tovább, Ha most mind meghalunk, A szabadság istenéhez ágyúkkal imádkozunk. Álmodtam az éjjel, puszta lett a világ. Százezernyi sírhantra nem került virág. Álmodtam, hogy hős anyák fiúkat siratták, S tiltva volt az ünnep is, mikor győzött A szabadság. Győzni fogunk ha itt már Seregben ágyú áll. Az obsitos harang is egyszer Tornyába visszaszáll. Elfeledjük majd lassan A harcot, vérözönt, A béke minden ágyút Haranggá visszaönt.