Ülök a széken
Velem szemben
Helyezkedik el a végzetem
Szemem rajta
Olyan fajta
Egy könnyen nem szabhat határt nekem
És tudom, hogy csak addig él
Amíg a bőrömhöz hozzáér
Ott újjászületik újra és újra
Festékké válik a vér
Fáj, kicsit még fáj
Ha tehetném, az időt még húznám
De énrám vár, rám van beindulva
Minden vágyamat szétzúzná
És tudom, hogy csak addig él
Amíg a bőrömhöz hozzáér
Ott újjászületik újra és újra
Festékké válik a vér
Engedd belém, engedd belém!
Szúrd mélyebbre, fesd kékre a vérem!
Engedd belém, engedd belém!
Szúrd mélyebbre, hogy a csontomat érje!
Engedd belém, engedd belém!
Szúrd mélyebbre, fesd kékre a vérem!
Engedd belém, engedd belém!
Szúrd mélyebbre, hogy a csontomat érje!
Már érzem, ahogyan lassan hatol
Egyre beljebb a testemen át
Ő uralja, bőrömben érzem
Lefektet, mint a rabszolgáját
És tudom, hogy csak addig él
Amíg a bőrömhöz hozzáér
Ott újjászületik újra és újra
Festékké válik a vér
Engedd belém, engedd belém!
Szúrd mélyebbre, fesd kékre a vérem!
Engedd belém, engedd belém!
Szúrd mélyebbre, hogy a csontomat érje!
Engedd belém, engedd belém!
Szúrd mélyebbre, fesd kékre a vérem!
Engedd belém, engedd belém!
Szúrd mélyebbre, hogy a csontomat érje!
Engedd belém, engedd belém!
Szúrd mélyebbre, fesd kékre a vérem!
Engedd belém, engedd belém!
Szúrd mélyebbre, hogy a csontomat érje!
Engedd belém, engedd belém!
Szúrd mélyebbre, fesd kékre a vérem!
Engedd belém, engedd belém!
Szúrd mélyebbre, hogy a csontomat érje!