Ti vagytok, akik száraz kenyeret rágtak Mintsem akik gyilkos eszme rühes kutyái hátán Habzó szájjal szebb jövőt hirdetve Felégettek, felégettek, felégettek mindent maguk körül Ti mindvégig kitartottatok Amit atyáitoktól tanultatok Nem merült feledésbe Aki nevetve hátba szúrt Ma már szemedbe nézni fél Ki lesz, aki megbocsájtást kér A soha el nem múló sebekért? Áldozat nem volt hiába Aki a karodon ült ma már tudja A kényszerűség rabja Szabadságát másnak tartogatja Ti vagytok, akik hűek maradtatok az ígérethez Csak ti tudjátok mi a várakozás Amikor évek telnek el anélkül, hogy hallanátok egymás szavát Titeket összeláncolt a végtelen némaság Megtanultatok tűrni Ütközéseket messziről elkerülni Áldozat nem volt hiába Aki a karodon ült ma már tudja A kényszerűség rabja Szabadságát másnak tartogatja Az ellopott időt semmi nem hozza vissza De hidd el, neki más nem kell Csak visz magával és büszkén gondol rád Büszkén gondol rád Büszkén gondol rád Büszkén gondol rád És visz magával Áldozat nem volt hiába Aki a karodon ült ma már tudja A kényszerűség rabja Szabadságát másnak tartogatja Az ellopott időt semmi nem hozza vissza De hidd el neki más nem kell Csak visz magával és büszkén gondol rád Büszkén gondol rád Büszkén gondol rád Büszkén gondol rád És visz magával