Mélyen tisztelt nagyérdemű Porondon egy újabb produkció Vonzza magához tekintetünk Ahogy székünkben egyre csak süllyedünk Érkeznek díszes, díszes jelmezek Egymásnak feszülő idézetek Ha valaki téveszt, van, aki súgjon Hogy ne értsük félre a lényeget Taszít a látvány, de nem enged el A bekiabálókra nem figyel Aki játszik, nem hallja A közönség nem ezt akarja Az ajtók zárva, nincs vészkijárat A pénztár üres, nincs gazdája már semminek De a színpadon tetőfokára hág az izgalom Te csak figyelj rájuk, ne érdekeljen más Amit itt hallasz, amit itt látsz Művészet, nem bábszínház Ez egy világra szóló produkció Nem illúzió Erre születni kell, nem jön magától Nem tanulható Neked ide szól jegyed, nem menekülsz Ha helyet foglaltál, nem lehet felállni Egy másik előadásra sorba állni reménytelen Érkeznek díszes jelmezek Egymásnak feszülő idézetek Ha valaki téveszt, van, aki súgjon Hogy ne értsük félre a lényeget Az ajtók zárva, nincs vészkijárat A pénztár üres, nincs gazdája már semminek De a színpadon tetőfokára hág az izgalom Ahogy egymásra kardot rántanak Úgy tűnik, a közönség jól mulat De a lámpák fénye szemünkre ég Maszkokat látok, nem arcokat Te csak figyelj rájuk, ne érdekeljen más Amit itt hallasz, amit itt látsz Művészet, nem bábszínház Ez egy világra szóló produkció Nem illúzió Erre születni kell, nem jön magától Nem tanulható Neked ide szól jegyed, nem menekülsz Ha helyet foglaltál, nem lehet felállni Egy másik előadásra sorba állni reménytelen Az élet a legnagyobb rendező De túl sok a díszlettervező Akik maguknak festik a hátteret Mindegy kinek jut a főszerep Taszít a látvány, de nem enged el A bekiabálókra nem figyel Aki játszik, már balga A nagyérdemű nem ezt kérte Nem ezt akarta Ez egy világra szóló produkció Nem illúzió Erre születni kell, nem jön magától Nem tanulható Neked ide szól jegyed, nem menekülsz Ha helyet foglaltál, nem lehet felállni Egy másik előadásra sorba állni reménytelen