Arany ideim folyása, szívemnek vígadozása, Vasra válék, szomorúra, minden gondom válék búra. Azért, hogy tőled válásom, Lészen végső búcsúzásom. El kell menni, nincs mit tenni, Nincs szívemnek hová lenni, Nagy bánatim rávettenek és bujdosóvá tettenek. Azért a szerencsét kérem, Lészen mindenben vezérem. De azt bízom Istenemre, Hogy vigyázzon kegyesemre, Ha többé nem láthatom is, Ha hírét nem hallhatom is. Csak hogy legyen egészsége, Holtáiglan békessége. Elmennél-e, itt hagynál-e? Szíved értem nem fájna-e? De a szíved nem kőbálvány, Hogy itt hagyjál ilyen árván. Bujdosik az árva madár, Minden erdő szélen leszáll. Keresi a párját szegény, Ő is olyan árva mint én.