Széllyel tündökleni nem látd-é ez földet Gyönyörű virágokkal? Mezők illatoznak jószagú rózsákkal, Sokszínű violákkal, Berkek, hegyek, völgyek mindenütt zöngenek Sokféle madárszókkal. Sőt még Cupido is mostan feltörlötte Homlokán szőke haját, Gyönge szárnyacskáján té-tova mint angyal Röpül, s víg kedvet mutat, Szerelmes táncokban kinek-kinek adván Kezére szép mátkáját. Azért ne bánkodjál én jó vitéz társom, ürülj minden gondoktul, Eléggé hordoztuk heába' az sok bút, Legyen már tőlünk távol, Mostan igyunk, lakjunk, vigadjunk, táncoljunk, Távozzunk bánatinktul! Aggasztaló bánat, búszerző szerelem Távol legyen mitőlünk, Jó borokkal töltött aranyas pohárok Járjanak miközöttünk, Mert ez napot Isten örvendetességre Serkengeti fel nekünk!