Ghymes: Johann Johann, láttalak, mikor átszakadt a hold, Éles szárnyadon templomszolga lovagolt, Még a végtelennek is pillanat a rokona, Mindig újra, mint a május, újra orgona. Megfogantalak; - szólt a gúny az ész alatt, Furcsa állapot; - szólt az ágy, - kihordalak. Mennyit kérsz a mindenért, hogyha semmi ennyiért, Ujjad fájdul, megbolondul, rend a lelkedért.