Míg én voltam a kedvesed, S felfénylő nyakadat még nem ölelte más Ifjú, míg veled éltem én, Nálam jobban a dús perzsa király sem élt Míg más nem hevített, csak én, Míg el nem ragadott tőlem a trák Chloé, Rólam szólt a dalod s olyan Híres voltam, akár hajdani ősanyánk Lantot penget a szép Chloé, Fenséges szerető és dalosajkú is; Hogy megváltsam az életét, Vállalnám a halált boldogan érte én Engem meg Calais szeret, Testem most vele ég egy szerelem tüzén, Hogy megváltsam az életét, Vállalnám a halált kétszer is érte én S mit szólnál, ha a régi láng Fellobbanna ma és szőke Chloé helyett Hozzád kötne a vágy megint, Ajtóm újra neked nyílna ki Lydiám? Szép csillag Calais ragyog, Náladnál meg a bősz Ádria sem vadabb, Nád sem hajladozóbb, de nézd! Csak véled tudok én halni is, élni is!