Amíg tart ez az élet
Addig nem félek,
Mert megtaláltalak téged,
S ha nem bánod,
Akkor én végleg itt maradok.
Tudom elhiszed majd,
Talán megérted.
Az édes csókod a mérged.
Ami hajt még,
Nem hagy egy percre sem nélküled.
Szeretem azt amikor,
Szemedben ébred a nap.
És szeretem azt ahogyan,
A fénye simogat.
Tőled fekete gyémánt,
Izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
Szemed behunyva bennem bízz!
Tőled fekete gyémánt,
Izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
Szemed behunyva bennem bízz!
Fekete gyémánt...
Mielött nem voltál,
Kavargó porszemként éltem.
Voltam játéka szélnek és féltem.
Soha nem jössz, nincs az a jó ami rám talál!
De most hogy itt vagy
Már mindent más szemmel látok!
Az elveszettnek hitt álmok,
Visszatérnek.
Van akit nem pótolhat más!
Szeretem azt amikor,
Szemedben ébred a nap.
És szeretem azt ahogyan,
A fénye simogat.
Tőled fekete gyémánt,
Izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
Szemed behunyva bennem bízz!
Tőled fekete gyémánt,
Izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
Szemed behunyva bennem bízz!
Fekete gyémánt...
Tőled fekete gyémánt,
Izzik a szív!
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív.
Most karomba hullva,
Szemed behunyva bennem bízz!
Bennem bízz...
Tőled fekete gyémánt,
Izzik a szív! (...izzik a szív...)
Fekete gyémánt, még mindig úgy hív. (...mindig úgy hív...)
Most karomba hullva,
Szemed behunyva bennem bízz!
(Fekete gyémánt...)
(Izzik a szív...)
(Mindig úgy hív...)
Most karomba hullva,
Szemed behunyva bennem bízz!
Fekete gyémánt...!