Én voltam ki a szerepet kapta,
De lebuktam mert az élet adta.
Lehetőséget én kihasználtam,
Csak épp nem úgy ahogy én csináltam.
Adtam, vettem, észrevettem,
Míg a rendőrök nem értek tetten.
Belekerültem egy zárt világba,
Ahol a pénz nem érték más számára.
Két lakat őrzi az ajtót,
Vas rács van az ablakon.
Kemény fa ágyon, kerül az álom,
Csak rólad álmodozom.
Kemény fa ágyon, kerül az álom,
Csak rólad álmodozom.
Várom, hogy jöjjön a postás,
Levelet mégsem kapok.
Talán már másnak adtad a szádat,
Mást ölel a két karod.
Talán már másnak adtad a szádat,
Mást ölel a két karod.
Séta van, de naponta csak egyszer,
Többnyire kezedben ott van a vegyszer.
Magas a kőfal, a szabadság messze,
Fegyverekkel terelnek össze.
De ha van Isten, egyszer kijutok innen,
Szerelmem vár, ebben kell hinnem.
Addig is üzenek ezzel a dallal,
Közben megbarátkozom a fallal.
Raboknak 5 perc a séta,
Rabsétánk az udvaron.
Magas a kőfal, mindenütt őr van,
Nem száll át a sóhajom.
Magas a kőfal, mindenütt őr van,
Nem száll át a sóhajom.
Visznek a börtönbe vissza,
Rám kattan már a lakat.
Még vissza nézek, te vagy az élet,
A szívem ketté hasad.
Még vissza nézek, te vagy az élet,
A szívem ketté hasad.
Két lakat őrzi az ajtót,
Vas rács van az ablakon.
Kemény fa ágyon, kerül az álom,
Csak rólad álmodozom.
Kemény fa ágyon, kerül az álom,
Csak rólad álmodozom.
Kemény fa ágyon, kerül az álom,
Csak rólad álmodozom.