Újra és újra csak melléd nyúl
Kezem, ha téged keres
Számtalan tervem a vízbe fúlt
Mióta magányomra ébredek.
Megzavar a csend, idegesít a zaj
Semmi nem jó így,
Semmi sem vígasztal
Van annyi kérdés, mi felkavar.
Mi az, ami, amitől több, mint én?
Mi az, ami neked úgy fájt?
Ki az, akiben most bízol?
És miért hittem mást?
Hova fogy a levegő, hol lesz még?
Hol az, aki szívemig száll?
Kire hagyom ezt a titkot?
Most miért inkább más?
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?
Szüntelen gyűlnek a könnyeim
Folyton rád gondolok
Nem tudom többé elhallgatni
Azt, hogy belül fáj még, nagyon.
Megzavar a csend, idegesít a zaj
Semmi nem jó így,
Semmi nem vígasztal
Van annyi kérdés, mi felkavar.
Mi az, ami, amitől több, mint én?
Mi az, ami neked úgy fájt?
Ki az, akiben most bízol?
És miért hittem mást?
Hova fogy a levegő, hol lesz még?
Hol az, aki szívemig száll?
Kire hagyom ezt a titkot?
Most miért inkább más?
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?
Más az aki véd, más akire vársz
Más karjaiban lel az álom rád
Máshol kelt a nap, másnál ébreszt fel
Fagyos párnám rég tele könnyekkel.
Felkavar a csend, idegesít a zaj
Semmi nem jó így,
Semmi sem vígasztal
Sem a csend, sem a zaj.
Mi az, ami, amitől több, mint én?
Mi az, ami neked úgy fájt?
Ki az, akiben most bízol?
És miért hittem mást?
Hova fogy a levegő, hol lesz még?
Hol az, aki szívemig száll?
Kire hagyom ezt a titkot?
Most miért inkább más?
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?