Killakikitt über, ez a Legenda úgy szólt, hogy megbaszom az anyádat egy öltönybe.
Az aréna tombol, hajt minket az ösztön,
Fenntről kapom a jelet, most a csatát el döntöm.
Jöhetnek ellenünk tízen, mi maradunk ketten,
Fennmarad a nevem, mert legenda minden tettem.
Az agresszió betegség, ha elfojtod az veszélyes,
Leszúrlak téged te geci, a pengém még nem éles.
Idegbeteg gyerek ez a Tirpa, mégis bírjátok,
Ezt a vakert kamázzák, csak a legnagyobb tirpákok.
A nyugalom az nem az erényem,
Na meg én nem fogadom a hírnevet szerényen.
Nem a bégét hozza el a személyem,
Hanem a stresszt, a halálodat mert még megéred.
Hat a dumám tirátok,
Anyád nem hinné el, amit belőled kiváltok.
Kapsz egy Tirpa féle szenvedést, egy privátot,
Utána más szemmel fogod nézni a világot.
Álmok futó lettem, egy vad telep nevelt engem,
Sok gyereknek úgy hozta a sors, hogy meg nevelhettem.
Kiállok magamért, hiába vagy te nagy termet,
A Pofádba ordítok a szemedbe megy a permet!
Alig élnek itthon, igazi egyéniségek,
De én újat hozok, mindig szóróm az igét a népnek.
Ne mutasd a szarod, fullosabb zenét igénylek,
Sok MC áldozata lesz, a vadász idénynek.
Depressziót érzek tesó, mikor nem ugatok,
Ezek beteg gondolatok, miket nektek be mutatok.
Álom világban élek, sokáig ezzel basztattak,
Kaptam a savat a kritikát nekem csak azt adtak.
Az erőm nem apad ki, nincsenek határok,
Az én brigádom a ScarCity a legnagyobb tanárom.
Nem átlagos duma az amit te tőlünk hallasz,
Mer az én szektám az ez lett, leszarom hogy te mit vallasz.
A rap neked műfaj, nekem meg egy élet szemle,
Én csak fújom a magamét, haver, rappet lélegzek be.
Véremben az oltás, ne várj tőlem többet,
Nekem fontos haditervem van, hidd el nem csak pár ötlet.
Az aréna tomból, hajt minket az ösztön,
Fenntről kapom a jelet, most a csatát el döntöm.
Jöhetnek ellenünk tízen, mi maradunk ketten,
Fennmarad a nevem, mert legenda minden tettem.
Én a Saját szabályaim szerint élek,
Az embereket utálom, mindenkit elitélek.
Geci vagyok ezért tudom így a vakert dobni,
És tudom hogy ezért akarnak, velem haverkodni.
Aki meg szeretett, az nem lesz ellenem többé,
Mert az olyan lenne, mintha saját magát szemen köpné.
Sose voltam jó gyerek, a rossz irányba mentem,
Ez egy álnok világ, ahol én jó ember nem lehettem.
A Tirpus vizuális típus, attól ilyen kreatív,
Sok arcot megismertem, sok szöveg ezért negatív.
Kevés vadász van idekinn, javarészt csak préda,
De a főszerep a miénk, tedd magadat takarékra.
Regénybe illek azzal, hogy az életet élem,
Hidd el én is ahogy bárki, mindig a szépet remélem.
Hol volt, hol nem volt élt egyszer egy gyerek,
Akit a rap éltetett és nem csak a kábító szerek.
Az aréna tomból, hajt minket az ösztön,
Fenntről kapom a jelet, most a csatát el döntöm.
Jöhetnek ellenünk tízen, mi maradunk ketten,
Fennmarad a nevem, mert legenda minden tettem.