Mielőtt lenéznék, még utoljára meglövöm az angyalokat Mert fonalam, nem volt mézes, hanem szalmafonat Nem volt kéjes-édes, hanem kemény és szikár A szél már arcomba fúj, miközben egész testem zihál A gondolat már csíraként beinjektálódott agyamba Lépésről lépésre haladva készülök halálos kalandra Elborult pillanat, tompaság: a végső stádium Agyamban az áfium úgy hat, mint a rádium Észrevétlenül megmérgez, nincs közöm már a Léthez A végső fényhez érve a kép csak egy véres pép lesz Többé meg nem sértesz bájitalba félig mártott nyiladdal Többé nem játszadozol kiégett, elfásult fiaddal Minden gondolatom profán, parittyámmal én lőlek pofán S nézem, ahogy a Pufók Angyal homlokán vér csordogál Ez kellett Neked? Ezért áltattál, hitegettél? Tán azért teszed ezt, mert magad egy gnómnak sikeredtél? Hobbiból törsz össze lelkeket, mert Neked nem lehet Olyan pátoszi érzésed, melytől elhessenthetsz felleget? Irigy vagy? Féltékeny? Bár, Te azt mondod, érzékeny De akkor miért nem részesültél hasonló élményben? Csak magányosan repkedsz a légtérben és nyílazgatsz? A saját kényed kedve szerint mindenkit szívatgatsz? Kéjesen pimasz vagy, de bennem emberedre találtál Akárhány nyilat lőnél rám, Rich-Zed nem szamár már Nem dőlök be trükködnek, nem leszek a játszótársad S tanúja lehetsz egy teljes, lényegi átváltozásnak Melyben metamorfizálok fizikálisból spirituálisba Már nem tarthatsz vissza, agyam már halálosan tiszta Egy újabb nyíl mi nekem? Nem kell, hogy kivegyem Mert ahová készülök, nem kell, legyen sikerem Hiszen még utoljára meglövöm az angyalokat Mert fonalam, nem volt mézes, hanem szalmafonat Nem volt kéjes-édes, hanem kemény és szikár A szél már arcomba fúj, miközben egész testem zihál Angyalok, ördögök Angyalok, Rich-Zed Az utolsó perc Érdekek körök ördögök angyalok Rám szövi hálóját az éj akár egy pók Testem háló bábban sorvad szétrág a só Szét vág a szó minden mit mondtatok Mikor percek vannak hátra megszűnnek a holnapok Mostantól éhezik aki eddig jóllakott Mindenki egy helyen mit számít már hogy ki hol lakott Ki hogy kapott én állnék tovább szeretnék futni menni vagy lépni Kérlek téged bárki vagy bármit adj Elfogadom csak állni hagyj Hagyj állni még kérlek Én lenyelnék bármilyen mérget Megennék bármilyen férget Csak hagyj állni még kérlek Ha nem hát nem így döntöttél taszíts el Mint egy olcsó giccsel rajta csak vakíts el Fogd meg a kezeim az ereim szakítsd fel Elfolyik vérem kérlek most lazíts el Töröld az emlékeim akár egy adatot Vegyél el minden értéket ami megadatott Csonkíts meg keresztezd útjaim Mint mikor egy zongoristának eltördelnék az ujjait Úgy teszel velem úgy leszel velem mint egy daganat Mint az agyalatti szférában átható halálfélelem Talán élvezed? Hogy az utolsó percben megalázkodva másszak előtted a térdemen Előtted? hisz nyilaid előtted nincs a tarsolyodban több Mégis rám száll a köd Mégis rám vár a dög szag a por a gödör Az osztag ki messze visz Ráfekszem a szélre néznek a szentek is Ördög voltam de ember is Lásd te is kérlek! Ég veled