Ceremónia mester a négyzeten, régóta két végén égettem
Újra élem magamban a kilencvenes éveket, egyetemi tételek, eredeti nézetek
A bitumenen lézengek, flangálok esténként éberen
Szűk telefonfülkében délben ébredek, utána gömbvillámot ebédelek, a szabadidőmben egy idegen ufonauta
Tetemet boncolok a garázsban, miközben élő adásban nő métereket Kövér László bajusza
Funktasztikus, rap alkimista, nem alpinista, fundamentalista, pop terrorista, pszicho neurotikus
Fidesz, LMP, Jobbik, MSZP
Egyetlen pártot probagálok a neve LTP
Kilyukadt a légtalpam, esőben sziszeg a lépőm
Átlagos hétfő, jointal a fülem mögött ülök a lépcsőn (Tesó!)
A kopogó szemeim adják az ütemet a korgó gyomrom a basszust
Felemelem az ülepem mielőtt utolér az infarktus
Tovább nem tespedek, benne vagyok a pácban
Ajtóstól rontok a házba mint a fekete maszkos TEK-esek.
Enyém a külváros, a peremvidék
A nélkülőzésben edződött keleti vég
A réges régen elfelejtett eredetiség
Dán-dán digidi dán-dán digidi dán-dán digidi dé
Minden keselyű mára már pávává vált
Én is írtam hát egy slágert: "Lá-lá-lá-lá-lá!"
Abban igazat adok hogy nem vagyunk egy szinten
A magamról alkotott képet nem vetíttem
Örülten, szelíden, üvöltök, suttogok nálam még télen is vannak szúnyogok
Jódlizással hódítom a darázsderekú hölgyeket kézrátéttel gyógyitom
Együtt lakom a világ legjobb szakácsával
Kérek egy nagy adag paprikás krumplit ecetes uborkasalátával
Célkeresztben a kobakom mégis azt mondom minden oké
Előre B meg az O meg az R meg az S meg az O meg a D.
Megadom az alaphangot, (Cé.) nem játszok farsangot
Adtam is, kaptam is, hideget, meleget, Acélvárosban vastapsot.
Forog a feszület a falon, unom a banánt mert nem vagyok bazári majom
És tudom a legnagyobb bajom hogy alig van alpári dalom
Abba nem hagyom amig a hangom, lesöpri a padlást
Megpatkolom az ördögöt és kútba dobom a kaszást