Álmaim rejtélyes földjén váltottam meg sorsom igazságát
A boldogság igazsága ez miről az elmém suttog
Úgy szeretlek, mint a vásznat a festék
Mindenem neked adom bébi tessék
A véremmel alkoss festményt
Szívem rabja szívednek, pedig még nem rég
Szolnokon nyomtam az elsőn az erkélyt
Magamat hallgattam és borús volt fent a kék ég
Arról énekeltem épp, hogy a sorsunk de szép
Szép a nagy büdös kopasz lófaszt ez nem szép
Itthon dekkolok a haverok meg ki tudja hol
Bárhol is vannak az biztos, hogy kurvára távol
Régóta szakad már a sátramra a zápor
Könnyem a betonon csattan szét elegem van a láncokból
Miért hiszem azt, ha elszököm jobb lesz máshol?
Miért van, hogy jegelem mi szívemben lángol?
Szobámba visszamászok elegem van a mából
A mából, a holnapból, meg az egész világból
Éjjel egy repülőgép szárnya alatt álltam
Levágtam mit jelent ez, de aztán vártam
Álltam ott csak vártam, de fel nem szálltam
Fell kell szállni, repülni muszáj, bármi gáz van
Repülni kell a végtelenbe, mindegy merre, menni kell
Álmod felszabadít, ha megteszed, mit tenned kell
Lásd az iróniát, a sorsod tele van jelekkel
Ne csak nézz, láss, tedd meg azt, amit tenned kell
Nem arról regélek, hogy azt lásd, mit a szivedben
Csak hogy tudd, ha felébredsz, tenned mit kell
Tiéd az elméd, szóval ha gáz van ő oszthat rendet
Mondja mit kell tenned csak tedd meg
A nap ma nem kel fel csak én
Én viszont vidáman, úgy tűnik még van remény (van remény)
Élek napról-napra, bár elmegy rezsire a pénz
Legyél boldog, míg van mit enned, ez van és kész
Te vagy minden tetted, ennyi az egész
Kapni fogsz, ha te is adsz, jó szívvel élj
Szót ne csalj ki senkitől várd ki az idejét
Ha sürgeted a sorsod jobb megoldást ne remélj (az úgy nem ér)
Saját érdekedben jobb mindent megtenni (álmodban)
Irányít az agyad tested pihenteti (álmodban)
Megtudod mi jó, de még nem az igazi (álmodban)
Elméd a félelmeid ismerteti (álmodban)
Repülni kell a végtelenbe, mindegy merre, menni kell
Álmod felszabadít, ha megteszed, mit tenned kell (mit tenned kell)
Lásd az iróniát, a sorsod tele van jelekkel
Ne csak nézz, láss, tedd meg azt, amit tenned kell
Mint vászont a festék, mint szemeim a fényt, mint a testet az árnyék
Úgy szeretlek
Úgy szeretlek
Úgy szeretlek
Mint a vásznat a festék
Mindenem neked adom bébi tessék
A véremmel alkoss festményt
Szívem rabja szívednek, pedig még nem rég
Szolnokon nyomtam az elsőn az erkélyt
Magamat hallgattam és borús volt fent a kék ég
Arról énekeltem épp, hogy a sorsunk de szép
Szép a nagy büdös kopasz lófaszt ez nem szép
Itthon dekkolok a haverok meg ki tudja hol
Bárhol is vannak az biztos, hogy kurvára távol
Régóta szakad már a sátramra a zápor
Könnyem a betonon csattan szét elegem van a láncokból