Engedd ki! A madárkát a fogságból, inkább engedd szállni
Bárhogy is fáj ezzel bizonyíthatod, hogy tényleg számít
Hogy boldogan éljen akár még nélküled is
Engedd ki!
A boldogsága valóban fontos
Bár úgy tűnhet hogy ez faszság
Hiszen megkap tőled mindent
De ha távol van a szabadság
Vélt szerelmed csupán egy ketrec
Mit soha el nem hagyhat egy pillanatra sem
Hiába hiába csillog-villog minden odabenn
Nem ragyog napfény arcára
Sötét napok ezek aranykalitkába!
Így szól a dal, ébredj föl lásd!
Nem lesz tiéd akit csak birtokolsz
Míg magadhoz láncolod
L
Hogyha elengeded úgyis visszatér majd hozzád
Visszaszáll majd a kismadár hisz te vagy neki a szabadság
Szíved lesz majd az idill ahova mindig visszatalál
Fészek leszel a szívében és te jelented majd az otthonát
Boldogan énekel majd hisz talált magának egy fát
Aki maga a biztonság, és nem szegi szárnyát
És hogyha nem térne haza, reméld, hogy boldog
Mert csak így szerethetsz igazán
Meg kell gondolnod, ha fontos a másik
Ne bánd, Ne bántsd!
Ha a boldogsága máshová szánta
Engedd hogy állja, szíve útjába!
Váljon valóra az élete álma
Ne csak magad sajnáld a bajban
Ha valóban fontos a boldogsága!
Engedd ki! A madárkát a fogságból, inkább engedd szállni
Bárhogy is fáj ezzel bizonyíthatod, hogy tényleg számít
Hogy boldogan éljen akár még nélküled is
Engedd ki! Ha valóban számít
Engedd ki! A madárkát a fogságból, inkább engedd szállni
Bárhogy is fáj ezzel bizonyíthatod, hogy tényleg számít
Hogy boldogan éljen akár még nélküled is
Engedd ki! Engedd ki!
A hangod szárnya hozza tűzbe a parazsat, ha fölötte száll
Akkor engedd nyugodtan repülni a madarat, had szálljon