Minden mozdul, mégis teljes a nyugalom Utazom, nem félek itt hagyok mindent már Autón, busszal, repülővel, vonaton Zakatol a szívem, tudom, új ország vár Nincsen maradásom, nincsen házam, se fotelom Amikor akarom, elindulok, mért várnék Ami én volnék, az mind egy bőröndbe belefér, Pakolom, s föladom, csak ennyi, mért sírnék Hajnal hatkor ültem a szélfútta teraszon Iszogattam lassan első kávémat Nem gondolnék semmire, tompán fülelem Ahogyan a kanál a csészén koppangat Kicsi zaj üti szét fejemben a mély álmok szavait Kusza mondatok úsznak tört agyam hátulján Gomolyognak elő a képek a felhők fodorain Kezdődik a film a hajnali ég alján