Olvad a hó, nagyon jó, Lesz itt tavasz, ez nyilvánvaló Emberek, hív a természet, Engedjük ki a medvéket! A parkban a padon egy csodaszép nő, Csak nekem hozta el a teremtő. Kis közös ülés a napfényben, Célba érek, de megkérdem. Egy ilyen nő tudod drága kincs, Bomba a teste, de esze az nincs. Csak múlnak a napok és nagyon gáz, Hogyha rá kell néznem a hideg ráz. Kinek kell egy ilyen ostoba nő, Előbb-utóbb csak a fejemre nő. Ha jól megfigyelem az összképet, Most véget ér ez a történet. Szex a földön, az ég alatt, lent a fűben és fű alatt, Bent a házban, az udvarban, a liftben, a kocsiban, az ablakban. Elmúlt a tavasz és itt a nyár, Hideg a sör, hív a napsugár. Ugorj fejest a vízbe, na mi kell még, A szerelem már csak rossz emlék.