Nem volt fényes, megcsiszoltam Dörzsöltem, mert azt gondoltam Ettől én is szebb leszek talán Hisz a tenyeremben tartok egy kristályt Tudni akarom minden titkát Vigyázok rá, de a magam arcát Nem láthatom benne még Én már alig várom Hogy rám készen álljon Én már alig várom Hogy rám készen álljon Ettől én is szebb leszek talán Nem lettem, de nem is bánom Hogy nem csak abból áll az én világom Hogy fényezek, magamat fényezem, magam A kristály most már fényes és csillan De nem láthatom benne magam És lám, ez a kristály hiába fényes Én úgysem nézném magamat benne Pedig édes lehet az íze a csillogásnak De mit ér, hisz úgysem magamat látom benne Én nem fénylek Minek hát ez a kristály Én nem fénylek, nem fénylek én Minek hát, ez a kristály Úgysem magamat látom benne Mert én nem fénylek, nem fénylek én A kristály most már fényes és csillan De nem láthatom benne magam És lám, ez a kristály hiába fényes Én úgysem nézném magamat benne Pedig édes lehet az íze a csillogásnak De mit ér, hisz úgysem magamat látom benne Én nem magamat láttam menni Megcsillant, már kezdtem hinni Hogy nem is ő volt a fényes eddig sem A tenyeremet elfordítottam Hagytam menni, néztem hogyan Zuhan le a földfelé a kristály Nem magamat láttam menni Megcsillant, már kezdtem hinni Hogy nem is ő volt a fényes eddig sem