"Én ilyen maradok már örökre"
Mondta nekem szinte röhögve
De úgysem maradsz meg ilyennek
Hisz letelik egyszer az örökre
Ha nem lesz holnap, én honnan tudjam
Ért-e bármit, hogy mi volt tegnap?
Én azt remélem, soha nem lesz vége
Bárcsak én sem változnék meg
Letelik egyszer az örökre
És mást szeretsz majd ölelve
Ha én is mást, inkább senkit sem
Ne legyen holnap, talán tegnap sem
Ma még táncba hívlak, angyal szárnyaiddal
Repülj velem, én csak veled szállnék
Remény van még, neked is adnék
De ha nem kell, engem felejts el!
Tudod, én csak veled szállok
Ha most elengedsz még talpra állok
Emlékszel arra, mikor délután
Együtt álltunk ott a szobornál?
És eljöttek fentről az angyalok
Hogy megáldják azt, ki andalog
De persze nem történt semmi ilyen pillanat
Csak kitaláltam, hogy megmaradj
Hogy szépen maradj meg örökre az emlékeimben
Nincsenek is angyalok
Csak egyet tudok, de az megbukott
Bennem lehet még reménye
Megváltom őt, azt remélem
Tudom lesz még holnap, bízni megtanultam
Csak ez számít, közben átgondoltam
Mindig azt reméltem, soha nem lesz vége
Most nincs másképp, veled változnék meg
Emlékszel arra, mikor délután
Együtt álltunk ott a szobornál?
És eljöttek fentről az angyalok
Hogy megáldják azt, ki andalog
De persze nem történt semmi ilyen pillanat
Csak kitaláltam, hogy megmaradj
Hogy szépen maradj meg örökre az emlékeimben
De ha mégis elmennél tőlem
Legyen rólad valamim, ha hamis, nekem már mindegy
Emlékszel arra, mikor délután
Együtt álltunk ott a szobornál
És eljöttek fentről az angyalok?
Hogy megáldják azt, ki andalog
De persze nem történt semmi ilyen pillanat
Csak kitaláltam, hogy megmaradj
Hogy szépen maradj meg örökre az emlékeimben