Ha istenek teremtik a rosszat, akkor véletlen Munkájuknak jó részét elvégeztem Csókra kelek, mit mint nemezisem visszaadsz Merev leszek és lemez is, te rajtam adat Tartalék maradékom tenyeremen hordozom Hordónyi ember-tartozékaimmal tartozom Üveg énembe születve visszakapsz, Megint megcsókoljuk palack-magamat Ha elmondom mid igen, mid, amid nem vagyok Szép én neked soha nem lehetek Bátorságom összeszedegetem Gyere, nézd, ahogy szedem Segíts, fárad már a kezem Csak te vagy édes, mind éretlen Nyíló tűzifáján az életnek Ha elmondom mid igen, mid, amid nem vagyok Szép én neked soha nem lehetek Bátorságom összeszedegetem Ha szép leszek, kinek kéne meghálálnom? Ha nem vagyok, mondd, kié ez az álom? Ha istenek a társasban ügyetlenek, rosszak Ezt a játszmát én már megint jól... Szé-é-ép Én neked soha nem lehetek Bátorságom összeszedegetem Ha szép leszek, kinek kéne meghálálnom? Ha nem vagyok, mondd, kié ez az álom? Ha istenek a társasban ügyetlenek, rosszak Ezt a játszmát én már megint jól beszoptam Édes és savanyú a könnyem Most ha szeretném kéne, hűtlen lennék könnyen De ha muszáj volnék megcsalni téged Én inkább szeretnélek addig, amíg élek Míg élek Míg élek