Mikor bevonulsz kezedben a cucc,
Mit se tudsz még a katonaéletről.
Nem megy az idő, hiányzik a nő
és csak az jut az eszedbe mindenről, hogy
Mókusszőrrel pucolom a bakancsom
Ettől lesz majd csuda fényes.
Nem műszőrmét visel az én galambom,
Mert a flancra csuda kényes.
Mert az ember nem minden nap suvikszol,
éjjel mindig boldogságban lubickol.
Így hát aztán vigyázok a kefére,
Szőrére meg a nyelére.
Ha leszerelek, nyugodtabb leszek,
Nem hallom majd folyton azt, hogy ráz-dvá-trí! [egy-két-há! oroszul]
Jó csaj a babám, szeret igazán,
Nem vezényel, de neki itt kell ennyi, hogy...
Mókusszőrrel pucolom a bakancsom
Ettől lesz majd csuda fényes.
Nem műszőrmét visel az én galambom,
Mert a flancra csuda kényes.
Mert az ember nem minden nap suvikszol,
éjjel mindig boldogságban lubickol.
Így hát aztán vigyázok a kefére,
Szőrére meg a nyelére.
Kirándulni szép, ha beborul az ég,
Bebújunk majd kettesben a sátorba.
Szép a szerelem, tesszük ami kell,
De én közben gondolok az ángyomra, hogy ...
Mókusszőrrel pucolom a bakancsom
Ettől lesz majd csuda fényes.
Nem műszőrmét visel az én galambom,
Mert a flancra csuda kényes.
Mert az ember nem minden nap suvikszol,
éjjel mindig boldogságban lubickol.
Így hát aztán vigyázok a kefére,
Szőrére meg a nyelére.
Mókusszőrrel pucolom a bakancsom
Ettől lesz majd csuda fényes.
Nem műszőrmét visel az én galambom,
Mert a flancra csuda kényes.
Mert az ember nem minden nap suvikszol,
éjjel mindig boldogságban lubickol.
Így hát aztán vigyázok a kefére,
Szőrére meg a nyelére.