Amerre járt Falba véste önnön útvonalát Minden vonás egy-egy emlék Így áltatta magát Zavaros menedék Bámulta a patakok fenekét Betonhidak tetején Összeszedte maradék erejét És várt De a mélység aznap szunnyadt És nyelvei nem nyaldosták a lábát Sétált tovább a fájdalom mentén Tovatűnt, de szemben lévő falak alján ez állt "Nem keresem, de ha kérdi hollétem a halál Szürke szóval közöld vele, engem erre talál" Hajnalra állványok nőttek ki a fal tövében És kérlelhetetlenül állnak A betűk hungarocellbe borítékoltattak Az örökkévalóságnak