Irigység-színű papírokból vetett ágy sem szegi a kedvem,
Ha fel is fázok a hideg padlón,
Majd többet hugyozok széllel szemben
Tudhattam volna:
Annak az ege ritkábban napos,
Aki lefelé ad és felfelé tapos,
Felfelé tapos
Hű kopóid jönnek, akik vezényszóra
Téziseid ugatják az ócska ólra, hogy
Tartozok neked
Világra jöttem óta
és ha üt az óra
Elviszed te tűzzel és vassal és...
Egyébként meg?
Mit számít, mit viszel?
Beéred ennyivel,
Mást nagyon nem tehetsz
Ami van (mindened),
Annak köszönheted,
Amiből a kevesebb nemesebb
Az, ami rád ragyog?
Az aranyad én vagyok,
Nélkülem
A felszínes felszínen,
Ha semmid sem marad,
Rájössz majd, ha keresni indulsz mélyen a föld alatt,
Hogy hibáztál a tűzzel,
Hibáztál a vassal,
Meg hogy összekeverted a kutyát
A láncra vert farkassal
Íme a recept: önök kérték
Itt lent az érték a mérték
Elég-e ennyi? Bőven, köszönöm,
Mert volt, hogy az volt minden örömöm,
Hogy pörgött alattam egy deszkalap...
De hogy is értenéd, te faszkalap?
Meg hány forint
A zsiger, a lélek,
Ha önmagában is siker, hogy élek?
Mondd: hány forint a zsiger, a lélek,
Ha önmagában is siker, hogy élek?
Te elrugaszkodott jogi atléta,
Felfuvalkodott profit-próféta:
Ne legyél mohó! A garázs a kohó
A figyelmed a csillogással elvonó
éktelen jelen jelentéktelen.
Az arany attól nemesfém,
Hogy a túlnyomás pörölye kovácsolta meg a mélység üllőjén
Mit számít, mit viszel?
Beéred ennyivel,
Mást nagyon nem tehetsz
Ami van (mindened),
Annak köszönheted,
Amiből a kevesebb nemesebb
Az, ami rád ragyog?
Az aranyad én vagyok,
Nélkülem senki vagy
Annak a nyelve ritkábban szaros,
Aki lefelé "nyal" és felfelé tapos,
És ha üresen is, de van hozzá gyomor,
Akkor ez a legszórakoztatóbb nyomor
Itt, ez.
Ez, ez, ez, ez...
Ha üresen is, de van hozzá gyomor,
Akkor ez a legszórakoztatóbb nyomor
Üresen is, de van hozzá gyomor